Some have said to me I'm too positive about even the worst dumps. No matter how poor, run-down, dirty, crime-ridden or all of the above a city is, sooner or later I'll find something to like about it. I've already written about how I think Belgrade doesn't suck and I'm intent on putting a good spin on a number of other cities with a bad reputation, but this time I concede: the Venezuelan capital is not a very nice place.
 |
| Shantytowns line the road to downtown Caracas / Nyomornegyedek a belvárosba vezető út mentén |
Mondták már nekem, hogy túl pozitívan állok még a legpocsékabb helyekhez is. Akármilyen szegény, lepukkant, piszkos, veszélyes vagy ezek összessége egy város, előbb-utóbb találok benne valamit, amiért érdemes odamenni. Írtam már arról, hogy Belgrád nem gáz és tényleg szándékom megírni még néhány rosszabb hírű városról, hogy miért egész jó helyek. Ezúttal azonban elismerem, hogy Caracas tényleg nem túl kellemes.
Though it was marginally better at the time of my visit, Caracas now has the dubious honor of being the most dangerous city in the world and its problems are made even worse by a recently declared state of emergency .
Safety concerns aside, what I knew about Caracas before going there was that it's the birthplace of Simón Bolivar, the major figure of Latin American independence movements. He's generally held in high esteem throughout the region but it wasn't long after arriving in Venezuela that I was already thinking Venezuelans probably took his cult a bit too far: I had been stamped into the Bolivarian Republic of Venezuela upon arrival at Simón Bolivar International Airport. The banknotes in my pocket were bolivars and the sign above a tunnel we were passing through read "Unidos por Bolivar" (united for Bolivar) as we were driving to our hotel in downtown Caracas, which was located just a block from Avenida Bolivar.
 |
| "United for Bolivar" - the "NO" sign was a leftover from a referendum a week prior / "Együtt Bolivárért" - a "NO" felirat az egy héttel korábbi népszavazás maradványa |
Bár az ottlétemkor a helyzet valamivel jobb volt, Caracas mostanra eljutott odáig, hogy a világ legveszélyesebb városa, nemrégiben ráadásul az egész országban rendkívüli állapotot hirdettek.
A biztonsági problémákon kívül annyit tudtam Caracasról, hogy itt született Simón Bolivar, a dél-amerikai függetlenségi mozgalmak egyik legfőbb alakja. Bolivart sokfelé nagyon tisztelik a régióban, arra viszont, hogy a venezuelaiak mennyire túltolták a kultuszát, röviddel azután rájöttem, hogy megérkeztem az országba: először is a Venezuelai Bolivári Köztársaságba érkeztem, mégpedig a Simón Bolivar repülőtéren keresztül. A helyi pénz a zsebemben bolivár volt, a reptérről a városba vezető úton egy alagút bejáratánál "Unidos por Bolivar" (Együtt Bolivárért) felirat fogadott, és még a belvárosi szállodánk melletti sugárutat is Avenida Bolivar-nak hívták.
With mountains and a lot of greenery around it, a quite diverse population and a small but pleasant historic core, Caracas could actually be quite nice. I actually enjoyed it for a few brief moments but reality sets in quickly. I liked the little central square (Plaza Bolivar, of course) but just one block away, the little street with Bolivar's house was cordoned off due to a stabbing. Even the people seemed grumpy here and the atmosphere was tense, something I've never encountered in any other Latin American city. Though this probably had to do with a referendum just a week before my visit, where people voted on whether to recall Hugo Chavez from office. The whole country was deeply and bitterly divided: Caracas itself was still littered with signs, saying either "Vota NO" or "Vota SI".
 |
| Chavez to be recalled (not on the phone :)) - the no vote narrowly triumphed eventually / Visszahívni Chavez-t (nem telefonon :)) - végül szűk többséggel a nem szavazatok győztek |
Caracas akár még viszonylag klassz is lehetne: hegyek és erdők veszik körbe, sokszínű a lakosság és van egy egész kellemes óvárosi rész. Néhány percre nekem is tetszett, de aztán a valóság utat tört: a kis központi téren, aminek persze Plaza Bolivar a neve, egész jól éreztem magam, de például Bolivar egy utcával odébb lévő szülőházához már nem jutottam el, mert egy késelés miatt a rendőrség lezárta a környéket. Feszült volt a hangulat és az emberek is morcosnak tűntek, ilyet pedig még egyetlnen dél-amerikai városban sem tapasztaltam. Ebben persze elképzelhető, hogy szerepet játszott az, hogy mindössze egy héttel voltunk egy olyan népszavazás után, ahol arról döntöttek, hogy visszahívják-e Hugo Chavezt a hivatalából. A kérdés mélyen megosztotta az egész országot, Caracas is még mindig tele volt feliratokkal, amelyeken arra bíztatták az embereket, hogy szavazzanak nemmel (Vota NO) vagy igennel (Vota SI).
My idea to visit Caracas came when I realized that my layover on the way home from Peru could be extended without any extra charge. While I don't recommend the city as a destination, I definitely do not regret having seen it. Here are a couple of more photos I took of nice and not so nice things during the roughly 24 hours I spent there:
Az, hogy egyáltalán elmentem Caracasba, annak köszönhető, hogy Peruból hazafelé át kellett szállnom és kiderült, hogy díjmentesen megszakíthatom az utat és jöhetek az egy nappal későbbi géppel. Nem mondom, hogy ajánlom a várost, de egyáltalán nem bántam meg, hogy itt is körbenéztem. Következzen még néhány kép szép és kevésbé szép dolgokról, amelyeket a Caracasban töltött kb. 24 óra alatt láttam:
 |
| First impressions after leaving the main road from the airport / Első impressziók, miután lehajtottunk a reptéri főútról |
 |
| Caracas looked quite nice from my hotel room: a special element of the cityscape is the tallest minaret in South America / Caracas egész jól nézett ki a szobámból: kifejezetten érdekes eleme a városképnek Dél-Amerika legmagasabb minaretje |
 |
| Downtown Caracas again, this time by night / Ismét Caracas központja, ezúttal éjjel |
 |
| Plaza Bolivar: City hall / Városháza |
 |
| Plaza Bolivar: Cathedral / Katedrális |
 |
| National Pantheon of Venezuela: a monument and final resting place for more than a hundred heroes of the country Venezuelai Nemzeti Panteon: az ország több mint száz nemzeti hősének emlékműve és végső nyughelye |
 |
| Simon Bolivar's tomb: he has since been moved to a newly erected mausoleum just behind the Pantheon Simon Bolivar sírja: nemrég áthelyezték a Panteon mögött külön neki emelt mauzóleumba |
 |
| Caracas seen from a rich neighborhood in the mountains / Caracas egy gazdag hegyvidéki városrészből nézve |
 |
| Street scene in central Caracas. The graffiti reads: "Bolivar lives, the fight goes on" Utcakép Caracas központjában. A graffiti magyarul: "Bolivar él, a harc folytatódik" |
